A Homeopátia alapismeretei


A homeopátia (a görög, homoiosz = hasonló és, pathosz = szenvedés, kór szavak összetételéből) vagy hasonszenvi gyógymód alternatív gyógymód, amelyet elsőként Samuel Hahnemann írt le a XVIII. században.
A homeopaták nézete szerint a betegségek olyan szerekkel kezelhetők, amelyek egy egészséges emberben a betegséghez hasonló tüneteket váltanak ki. Állításuk szerint sorozatos hígítással és az egyes hígítások közötti rázással megszüntethetők a szer toxikus hatásai, míg a vivőanyag (többnyire víz, alkohol vagy cukor) megőrzi a szer tulajdonságait. A végtermék gyakran annyira híg, hogy vegyileg megkülönböztethetetlen a tiszta vivőanyagtól.
A homeopaták a beteggel konzultálva feltárják fizikai és lelki állapotát, majd ennek megfelelően választják ki a gyógymódot.

A homeopátia placebohatáson túli hatásosságát tudományos és klinikai tények nem támasztják alá.
A homeopátiás készítmények gyakran oly mértékig vannak hígítva, hogy az eredeti oldatból csak csekély valószínűséggel kerül akár egyetlen molekula is a végtermékbe, így a kritikusok szerint, ezen szerekkel végzett kezelés farmakológiai hatása valószínűtlen, és alapvető tudományos elveket sért. Ezzel szemben az utóbbi években több olyan kutatási adat jelent meg, amely homeopatikus hígítású ágensek kimutatható biológiai, biokémiai hatásáról, mint érdekes jelenségről számolt be.

A homeopátia kritikusai kiemelik, hogy kevés színvonalas tanulmány van, amely a gyógymód hatásosságát alátámasztaná, következtetéseik nem határozottak, és a megismételhetőségük – ami a tudományos megalapozottság egyik kulcstényezője – a legjobb esetben is problematikus. A hatásosságot alátámasztó, meggyőző tudományos bizonyítékok hiánya[18] és az aktív hatóanyag nélküli szerek használata miatt a homeopátiát áltudománynak, kuruzslásnak vagy – egy 1998-as áttekintő cikk szavaival – „legjobb esetben placeboterápiának, legrosszabb esetben sarlatánságnak” tartják.

A homeopátiás készítmények általában nem ártalmasak, ritka kivételekkel. Érte kritika azonban a homeopatákat olyan tanácsaik miatt, amelyekkel a betegnek konvencionális gyógymódok, mint a védőoltás, a maláriaellenes szerek és az antibiotikumok kerülését javasolták.
Függetlenül a homeopatikus szerek hatásosságától, a betegek a placeboeffektus révén valóban tapasztalhatják a közérzetük javulását. Így – más placebokészítményekhez hasonlóan – javulhatnak a pszichológiailag vagy viselkedéssel befolyásolható tünetek, mint a krónikus fájdalom, kimerültség, szorongás vagy depresszió.



A konvencionális szerek tesztelésére és forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabályok számos országban nem terjednek ki a homeopatikus szerekre. A homeopátiát évente legalább egyszer igénybevevők száma 2 százalék (Egyesült Királyság és Egyesült Államok) és 15 százalék (India, ahol a tradicionális medicina részét képezi) között változik. Az Egyesült Királyságban a National Health Service (a helyi közegészségügyi szolgálat) öt homeopatikus kórházat üzemeltet, és az angliai háziorvosok 5,9-7,5%-a, a skóciai háziorvosoknak pedig legalább 12%-a rendelt homeopátiás szert az 1990-es években.

Másfelől az angliai háziorvosok által felírt homeopatikus készítmények száma 2005 és 2007 között 40%-kal esett, és mindössze 0,006%-át teszi ki a teljes gyógyszerrendelésnek. 2005-ben világszerte mintegy 100 000 orvos alkalmazta a homeopátiát, így ez az egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben alkalmazott kiegészítő gyógymód.


Megjegyzések

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

NYELV DIAGNOSZTIKA - Vizsgálati módszerek

NYAKI FÁJDALOM

ÁRNIKA, hegyi - Arnica montana

Masszázs

Masszázs